Harmadszor is győztesen

Kedves Követőim!

 

Annak idején, még 2013-ban, amikor baráti unszolásra nekikezdtem ennek a blognak, mint mindenki, aki ismeretlenbe kezd, körülnéztem én is. Megnéztem, átolvastam, tanulmányoztam a mások által megkezdett, folytatott vagy lezárt blogokat. Sajnálatosan összeakadtam olyanokkal is, melyet a velem hasonló betegségben küzdő sorstársam sosem fejezett be. Sosem, mert nem volt már rá ideje. Előbb elragadta őt az idő, minthogy bármit is írhatott  volna még utoljára. Egy búcsúszót, egy lezárást. Vagy  mert a végsőkig hitt a gyógyulásában vagy mert oly hirtelen történt meg a távozása. Voltak olyanok is, melyeket egy kedves barát, vagy családtag szűkszavúan azzal fejezett be, hogy az illető elhunyt, halálával a blog oka fogyottá vált. Én akkor és ott elhatároztam, hogy velem ez nem történhet meg. Nem lehet, hogy nem tudom megcsinálni, nem fogok meggyógyulni és majd valakinek azt kell kiírnia, hogy átkeltem. Mert nem akarok. Még nem. Aki ismer, pontosan tudja, hogy érdekel a további folytatás, hiszek is a magasabb létben, de azért még annyira nem vagyok kíváncsi, hogy el is induljak. 

          

 

 

 

 

Nagyon boldogan  írtam júniusban, hogy vége, végre, meggyógyultam. Volt egy boldog nyarunk, nyaralás barátokkal, koncertek, kirándulások. Aztán szeptember végén egy előzőleg már egyeztetett PET CT-n kiderült, hogy nemhogy csak  újabb áttétek vannak a májon és a csontokban, de sokkal-sokkal több, mint előzőleg. Mivel már kétféle kemoterápiát kaptam, ezért a doki "Szivárvány kislányt" csinált belőlem. Kaptam egy sárga, egy levendula és egy kék kemós anyagot. Mivel eléggé kimerült a szervezetem, ezért nem egyszerre, hanem szédszedve 2-ben kaptam. 2x2 adag folyt le. Ennek nem volt olyan kemény mellékhatása, mint az előzőknek. Nem hullott ki a hajam, aminek őszintén nagyon örültem. Nem hánytam olyan eszméletlenül. Viszont kegyetlenül fájtak tőle a csontjaim. Őrületesen. Belülről égett, majd kitéptem a velőmet. Hát ez nem mehet így, kell egy kis segítség.

Tudjátok, hogy sosem szedtem semmi plusz anyagot. Semmit, amire mindenki, aki forgalmazza, mondja, hogy ez a tuti. Szent meggyőződésem - remélem ezzel nem sértem senki önérzetét - hogy ha lenne tuti, akkor nem lenne ennyi rákos beteg a világon. Vannak jó szerek, van akinek ez használ, van akinek az, de ez is csak egy iparág. Ez is a reménykedő betegekből él. Én pedig mindig is azt gondoltam, hogy az orvos, ha jó orvos, tudja a dolgát. Ő azt tanulta. Ő tudja, hogy miből mennyit, mikor és hogyan. Nekem meg az a dolgom, hogy elfogadjam. Meg hogy higgyek a gyógyulásban, akarjam. 

Ennek ellenére mégis éreztem, hogy kell egy kis támogatás.  Ekkor jött egy baráti kérdés: nem akarok-e akupunktúrára menni? Mindig mondom, hogy az élet mindent megold. Megint jókor volt valaki jó helyen, aki ismer engem és szólt nekem. Azóta is áldom a sorsom, hogy Henitől és Mikitől kaptam a lehetőséget és elvittek  egy kezelésre. Aztán még többre. Ma azt mondom, hogy az utolsó kemok és az akupunktúrás kezelés kellett kiegészítse az én erős akaratomat a gyógyulásomért. 

 

                                                                                     

 

 

Persze nem akárkihez járok azóta is lehetőség szerint hetente. Mindenkinek, bármilyen betegséggel küzd is, vagy csak enervált, vagy rossz alvó - mint én ezelőtt, vagy fáradékony, bátran ajánlom Dr. Eőry Ajándok által működtetett Hagyományok Kínai Orvoslás Kft. rendelőjét. Tudom, ez itt nem a reklám helye. De mégis: www.facebook.com/hkokft. Keressétek fel, csodákra képesek veled. Kellesz hozzá Te, az erőd, a hited és az ő képességeik, hitük. 

 

Mert ma, 2019. 01.11-én, a legjobb barátnőm nevenapján megkaptam az elbocsátó szép üzenetet: meggyógyult a májam. A csont meg kezelhető! Ennél nagyobb örömöm nem volt mostanában. Elkészült az újabb CT vizsgálat eredménye és nincs áttét a szervekben. A csont nem romlott.

Úgyhogy nincs több kemoterápia. Havonta megkapom a szurimat a hormonnal, a csonterősítő negyedórás infuziót és újra élhetem az életem. 

Magam úgy döntöttem, hogy tovább fogok járni az akupunktúrára, mert végre életemben először tudok aludni. De ezzel ennyi a gyógyításnak. 

Befejezem hát ennek a blognak az írását és Istenemre mondom, remélem sosem kell újra megnyitnom. Hiszek, bízok és remélek. Ezt kívánom mindenkinek, aki most kezd bele ebbe a rettenetesnek tűnő rémálomba. 

 

MEG LEHET GYÓGYULNI, AKÁR TÖBBSZÖR IS!

 

                                                

"A hit az  emberek legerősebb fegyvere, és ha mélyen gyökeredző hitünk van, semmi sem tud legyőzni bennünket. Semmi."

Norman Vincent Peale