A Culevitet még egyeztetnünk kell az onkológussal, de mi is gondolkodunk abban, hogy a kemo után nekiállok. Viszont az orvosnak tudnia kell mindenről. Megbízunk benne és elfogadjuk a véleményét. Köszönöm a támogatást, a biztatást!

Szia Edit!
Nem zaklatlak naponta a kérdéssel, hogy mi a helyzet, van e változás, javulás. Hiszen a blogod, (amit a párod rendszeresen megoszt) kielégítően tájékoztat a mindenkori helyzetről. Ha mondhatom ezt, "büszke vagyok arra, hogy ismerlek." Én hiszem, hogy rengeteg gombóc fagyi vár még rátok. Üdv. Tibi

Köszi a biztatást! Mi is szeretnénk még doboz-számra enni a fagyit! Reménykedünk benne és várjuk már a végét az egésznek!
Edit

Szia Edt!
Talán álszeméremből nem tudtam eddig, hogy hogyan közelítsek a témához.
Felnézek rád!!
Az, hogy minden jót kívánok, nem fejezi ki igazán a bennem lévő érzést, szándékot.
Mióta a blogot olvasom, sokat gondolok RÁD. Kívánom, hogy legyen erőd és mielőbb gyógyulj meg!
Teri

Kedves Teri!

Köszönöm a kedves hozzászólást és számomra ennek is van üzenete! Olyan kevesen lakunk ebben a kis faluban, de mindenki csak szalad a maga dolga után. Hajtjuk a pénzt, a sikert és egyéb olyan dolgokat, ami akkor, ha tényleg gond van hirtelen értéktelenné válik.
Nem figyelünk egymásra, alig-alig beszélgetünk. Nem állunk meg egy-egy őszinte beszélgetésre, szinte alig tudunk egymásról valamit. És amikor baj van, mégis tudunk, tudtuk egy pár kedves szót küldeni.
Szeretném, ha ennek a blognak annyi értelme lenne, hogy mi Nők, tényleg törődjünk magunkkal, merjünk beszélni a félelmeinkről és kicsit többet törődjünk egymással.
Nagyon várom a falunapot, remélem fel tudok menni és akkor tudunk találkozni egy pár szó erejéig.

Edit

Nagyon örülök, hogy úgy döntöttél mégis csak blogot írsz. Meg fogod látni, hogy nagyon sokat segít ha kiírod magadból. Sok nehézségen végigmentél már az életben és én személy szerint iszonyatosan büszke vagyok rád, hogy fel tudsz állni minden egyes szakadék után (tudom nagyon nehéz). Viszont néha állj meg és csak magaddal törődj és ne a "nagyközönséggel", hogy ők mit gondolnak rólad, csak saját magaddal :) Na meg persze velünk, a családoddal:)
Szeretlek, Petra

Drága Petra!
Bármi történjen is az életben Ti vagytok a legfontosabbak és mindig is azok lesztek. Ha már kirepültök a családi fészekből, ha már másik életetek lesz, akkor is! Az egész kínlódást, ami majd a kemoval jár azért csinálom végig, hogy még sokáig veletek lehessek. Nagyok sokáig. Még ha néha az agyatokra is megyek!

Szia!!
Örülök hogy végre rátaláltam a Blogodra. A drága kishugom elküldte nekem az elérhetőséget és igy kereshettem meg.Kicsit tisztábban láthatom így a dolgokat és sokkal kézenfoghatóbb információkat kaphatok arról hogy min mész most keresztül mint amit egy telefonbeszélgetés során az ember leszűr.Egyet kell értsek veled azon dologgal kapcsolatban, hogy ennek a témának igenis nyílt felszínen kellene lennie, és a gondokról tudni kell beszélni.Tapasztalatcsere gyanánt is nagyon jó ha az ember meg tudja ezt beszélni valakivel, aki már keresztűl ment ezen a betegségen.Remélem mihamarabb meggyógyulsz én csak ezt szeretném.Puszi. Zsolti

Drága Zsolt!
Az a lényege a dolognak, hogy Ti férfiak is tudjatok erről. Tudnotok kell azért, hogy támogathassatok bennünket Nőket a nehéz napokon! Puszi: Anya

Köszönöm, hogy megosztottad. Irigylésre méltó ahogy ebben a formában felvállaltad és olyan tökéletességgel írtad meg, hogy az ember ott érzi magát melletted. Tudom, hogy ekkora erővel és hozzá állással sikeresen átvészeled (átvészelitek) ezt a nehéz időszakot. Sok sikert ért várom a fejleményeket, további blog bejegyzéseket.