Emberemlékezet óta biztosításokkal is foglalkozom. Pontosabban már 1996 óta ez a "főfoglalkozásom". Amit lehet megtanultam, ügyfelekkel találkoztam, tanácsokat adtam, szolgáltatásokat igényeltem meg nekik. Talán kijelenthetem, hogy értem a lényegét. Vannak könnyebb termékek, mint a gfb, lakás, ilyesmi. Sok tudást nem igényel, rutinszerű értékesítés. De ott van az életbiztosítás. Az tudást, rutint és empátiáit igényel. Ismerni kell a családot, a környezetet, az életmódot, az igényeket. Mert van az a bizonyos kérdés: mennyit ér az emberélet? Hány forintot kapjon a család, ha a kedves ügyfél eltávozik? Az egyik legnehezebb kérdés! Mérhető-e egyáltalán? Tudjuk-e bizonyosan, hogy mennyit ér? Kinek mennyit ér? Nyilván ebből a legegyszerűbb úgy kijönni - nem sértve senkinek a lelkivilágát, hogy a fizetését évesítve kb. 10-szerezzük. Így nagyjából azt a jövedelem kiesést kapjuk, ami akkor is ott lesz, amikor az ügyfél nem tud gondoskodni a családról. De mindig félve mondtam, vagy mondattam ki az ügyfeleimmel, hogy ez tulajdonképpen a kárpótlás. Sosem mentem bele abba, hogy összegszerűsítsük egy ember életét. Nehéz, kegyetlen és embertelen. 

 

Most mégis az enyémet forintosították....

Mint tudjátok, kiújult ez a dög. Elterjedt a csontokban és a májban. Jelenleg már rendelkezésre áll Magyarországon is egy új terápiás gyógyszer a mellrák áttétes betegek számára. Egy amerikai szabadalom. IBRANCE 125 mg. Ez a neve. Március óta lehet nálunk is igényelni. Nem kell kemoterápia, ez a gyógyszer 3*21 szemes adagban a megoldás.

Azt el kell mondanom, hogy ehhez csak OEP engedélyeztetéssel lehet hozzájutni. Ez 30 nap. Életem leghosszabb 30 napja. 

Amikor bejelentették a TV-kben, hogy mostantól nem az onkológus, hanem az OEP szakemberei fogják eldönteni, hogy a rákbeteg milyen gyógyszert kaphat - figyelembe véve a gyógyulás esélyeit - sokkot kaptam. Atyaég! Tényleg vadidegen emberek csak papírok alapján fogják azt mondani, hogy megkaphatom-e a gyógyszert és ezzel adva esélyt a gyógyulásnak? Olyanok, akik sosem láttak? Sosem beszéltek velem? Akik nem tudják, hogy én küzdeni akarok? Akik nem látják, hogy én erős vagyok és legyőzöm? Hogy nem vagyok az a feladós típus? Lehet, hogy egy ilyen team azt fogja nyilatkozni, hogy bocs, de ez a gyógyszer túl drága egy ilyen többszörösen érintett betegnél? Rémálom! Hiszem az onkológus az az ember, aki testközelből ismer, gyakorta beszél velem, tanácsokat és gyógyszereket osztogat. Nem kívánom senkinek ezt a 30 napot. Gyenge kifejezés az, hogy feszültséggel telt el. Inkább azt mondanám, hogy robbanásszerű élmény volt, amikor végre megjött a levél. Síkitottam örömömben, amikor feltépve a borítékot kiesett a 3 recept. Örömtáncot lejtettem és sírtam. Adtak esélyt! Adtak még esélyt!

 

De amit a levélben leírtak, az kemény volt. Több mint 4.000.000 Ft a három havi adag. Tehát ennyit ér az életem? Ennyit még érdemes beletenni a jövőmbe? Értem én, hogy el kell számolni az Egészségbiztosítóval, de átgondolta valaki valaha, hogy ez milyen kegyetlen? Hogy milyen leépítő? Ott van leírva: ennyit érsz még nekünk. Van arra több mint 4 millió forint, hogy kapj egy esélyt, viseld jól magad!  Nem tudom, hogy ekkora pofánvágást kaptam-e valaha. 

Nem az összeg bosszant, hanem a tény! És ha 20.000.000 Ft lenne, azt is megkapnám? Miért kell nekem ezt tudnom? Miért kell tudatni a beteggel, hogy ennyibe kerül a jövője? Nem elég lelkifurdalás nekünk az, hogy amúgy is sokba kerül az ide-oda járkálás, táplálék kiegészítők, gyógyszereket, plusz kezelések a mellékhatások miatt? Most még itt van ez a 4.000.000 Ft is! Nesze neked!   Próbálok nem gondolni rá, de azért ott van.

Tegnap beszedtem az 1. szemet. És  örültem neki. Lehet kicsit érthetetlen, de valahogy az az érzésem volt, hogy itt van ez a kapszula , ez a kicsi sárga valami, és ez lesz a megmentőm.  Kis ügyes  odafut a rákos sejtekhez és kirugdossa belőlem az összeset. Ez olyan karatebajnoknak gondolom. Kedves régi általános iskolai osztálytársam Szabó Tamás azt írta, hogy :" Ha uralkodni tudsz minden sejteden és elképzeled hogy vannak nem oda valók amik el kell tűnjenek.Akkor eltűnnek.Lelkem veled van." Ezt ismét köszönöm Tamás, igyekszem eszerint tenni.

 

Kicsit sűrű lett a következő 3 hónap menetrendje. 

Minden hétfőn Szekszárdon vérvétel. Ennek eredménye dönti el, hogy folytatható-e a gyógyszerszedés. Minden hónapben van Fazlodex és infuzió. Minden 3 hónapban marad a Lucrin, mint hormon terápia. 

De van segítség. Nehéz kérnem, mindig is az volt. Világ életemben magam rendeztem az életem. Magam láttam el magam, magam kerestem meg ami kellett. De eljött  az idő, amikor kérnem kell. Kérnem kell ahhoz, hogy  a mindennapokat is meg tudjam oldani.

Tudom, hogy akitől kérek az önzetlenül segít, de gondolom érthető, hogy ez milyen nehéz egy ilyen örökmozgó embernek, mint én! Köszönöm előre is Fanninak, Ágotának, Csabinak, a családomnak, hogy ebben az elkövetkező nehéz időszakban türelmesek és megértőek lesznek velem. 

A gyógyszer amúgy mellékhatásait tekintve, mint a kemoterápia. Hányás, hasmenés, émelygés, fáradtság, levertség, szédülés, hajhullás stb. 

Emlékeztek még a kopasz időszakomra? Na meg van még a kendőm! Sapkám meg van új! 

Beszéltem néhány barátommal és azt mondták: "neked az is jól áll" . Vicces. Erre pont nem gondoltam! De hát legyen! 

Legyen, mert most utoljára nekimegyek! Most utoljára teljesen kitütöm az összeset! Olyan harcot indítok, amit még sose.

Fannitól tegnap este kaptam egy cikket. Aztán egy hosszabb beszélgetésbe kezdtünk, amivel párhuzamosan Zsolt fiam - aki most szakácsként működik- szintén hozzászólt. 

16 hazugság a kemoterápiáról, melyeket az orvosok is elismertek

A cikket amúgy megtaláljátok a neten. Ami ebből nekem érdekes lehet: mától megszigorítom az amúgy is szigorúan kezelt táplálkozásomat. 

A cukrot nem lesz nehéz csökkenteni, amúgy sem fogyasztottam jelentős mértékűt. De egy időre átállok a vega étkezésre. Hogy mennyire fog menni az a jövő zenéje. De hadd szóljon! Senki ne vethesse a szememre, hogy nem tettem meg mindent ezeknek a rákos sejteknek a gyors utazásáért. Hadd haljanak éhen! Ó milyen lator vagyok! Még sosem hagytam éhenhalni senkit! Nem baj, ezeket a sejteket nem bánom! Kiélhetem rajtuk az összes bosszúmat! A mellem elvesztéséért, a csontjaim fájdalmáért, a  megnövekedett májamért, és az elmúlt 4 év fájdalmaiért. Dögöljetek éhen mocskok! 

Majd minden el nem fogyasztott Milka csoki felett, minden ki nem bontott bon-bon felett, minden  meg nem evett hússzelet felett  azt mormolom, hogy ez a fegyverem a háborúban! Az én láthatatlan fegyverem!