Koncert Szekszárdon

Egyszer réges régen a Korál Bonyhádon koncertet adott. Ez még 1981-ben volt. Én akkor már éreztem, hogy zeneileg biztosan a rockos vonalhoz fogok tartozni. Mindig is inkább Omega-t, Edda-t, Korált, AcDc-t hallgattam szívesen, sem a Dolly Rollt. Sőt arra emlékszem, hogy amikor Apámtól egyszer karácsonyra kaptam egy Hungária kazettát megkérdeztem, hogy ezt kinek vette? Én biztosan nem hallgatok ilyet! 

Szóval akkor régen 1981.08.11-én nagyon szerettem volna elmenni a Korál koncertre. Akkor még a bonyhádi Szabadtéri Mozi színpadán léptek fel. Persze elkéretőzni Apámtól kellett. Ez volt a végem. Ugyanis meg volt az ára. Azt találta ki, hogy az akkori igen koszos állapotban lévő Moszkvicsunkat takarítsam ki és mossam le. Persze vödörből. Nem ám folyó vízzel. Azt remélte, hogy úgy elfáradok, hogy lemondok majd a koncertjegyről. De nem így lett. Kitartó voltam és makacs. Ezzel az egésszel csak az Öcsém járt jól, mert a biztonság kedvéért ő lett a testőröm erre az estére. Tehát ő nem segített semmit és mehetett, míg én kidolgoztam a belem. De ott voltam..........    Szegény Petinek, a dobosnak akkor halt meg az édesanyja és akkor ott először elénekelték az Anyám, anyám című számukat. Hihetetlen élmény volt és gyönyörű emlék........

Ezt azért írom, mert a héten majdnem ennyire meg kellett küzdenem ezért a koncertért is! Csak most saját magammal. Azt ugyanis pontosan tudtam, hogy ha nem szedem össze magam, akkor a koncertnek fuccs! És azt ugye nem engedhetem!

https://www.youtube.com/watch?v=SM4NinU3-hY

Tehát teljes erővel dolgoztam azon, hogy jobban legyek! Ettem, ittam, sétáltam, szót fogadtam mindenkinek! 

ÉS OTT VOLTAM !!!!!!!!!!!!!!!!

Annyira szerettem volna látni az új felállást......

Én igazán megsirattam szegény Cipőt, tényleg nagyon fájlaltam az elvesztését. De miután már a családom jelentős része meghalt, ezért tudom milyen elveszteni valakit. És milyen az ha mindennap velünk van.

Nekem a tegnap esti színpad szélén álldogált és azzal a furcsa mosolyával nézte az együttest! Jól van Fiúk, jól nyomjátok! 

Nyilván, mi akik az Ő hangjához, az Ő mozdulataihoz, az Ő ritmusához szoktunk el kell fogadni Tamást, de be kell látni, Tamás megtette, amit Ő tőle elvárhatunk. 

Beszélgettünk a Férjemmel, hogy vajos Sipos F. Tamás beváltja-e a hozzá fűzött reményeket? Szerintem Tamás velünk szemben, a Republic régi rajongóival szemben a legnehezebb feladatot vállalta: pótolni kell valakit. És nem is akárkit: a frontembert. Mondtam, ez olyan, mint amikor egy többgyerekes özvegy újraházasodik. Az új pár vagy beválik, vagy nem. De az biztos, hogy amíg nem születnek saját emlékek, addig mindenki az elhunythoz fogja hasonlítani. Pedig Anyám mindig mondta: vigyázz magadra, mert belőled csak 1 van! Cipőből is csak 1 volt, van és lesz. De emeljük fel a fejünket, nézzünk fel az égre, Cipő csillagos egére és mondjuk ki: köszönjük, hogy ismerhettük, köszönjük, hogy hallhattuk! Köszönjük, hogy itt hagyta a dalait! 

Ilyen és ehhez hasonló érzések jártak át, amikor kitomboltam magam! Xarok én a rákra, Xarok én a kemoterápiára, most koncert van! Ennyit megérdemelek! 

Kicsit túlöltöztem magam, annyira azért nem volt hideg, mint amire számítottunk, ezért a magas sarkú bakancs kicsit sok lett. De lábfájás ide, meleg kabát oda: Nagggggyon jól éreztem magam.