Félek kimondani, hátha....

Ki sem merem mondani: meg van! Megcsináltam! Negyedév kipipálva! Áttét nincs, mehet minden tovább!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Rémálom volt az elmúlt hét. Minden percem arról szólt, hogy azon rugóztam, hogy mi lesz akkor, ha kezdődik előlről. Ha most mégis csak ez a dög jól érzi magát a testemben és megint felkapja a fejét. Ha elveszítem azt, amit eddig elértem. Végre majdnem normális az életem. Kicsi hiányosságokkal, de majdnem teljesnek érzem magam. És jól érzem magam a bőrömben. Már amennyire lehet. És mi lesz akkor, ha ennek most mind vége lesz? És hogy fogom feldolgozni? És tudnám újra kezdeni az egész kemós torturát? Mennyi, de mennyi gondolat, és mennyi, de mennyi imádkozás. Hogy ne, kérlek Istenem, ne tégy próbára megint. Engedd, hogy végre élhessek rendesen. Mint mások! 

És megtörtént! Minden ok! Hasi ultrahang, mellkasröntgen, mammográfia OK!  Megint egy negyedév pihi! Hurrá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!