Bombázás előtt

Képzeletben elbeszélgettem a "rákos ellenségeimmel". Egy komoly egyezséget akartam velük kötni már régebben. De nem hallották meg a szavam és csak hatoltak egyre beljebb-beljebb.

Hát akkor kénytelen voltam segéderőt felsorakoztatni......

Az üzenetem a rákos csapatnak a következő: nagy erővel és alattomosan jöttetek. Nem számítottam a jöttötökre, meglepett, hogy egyáltalán volt bátorságotok nálam megjelenni. Én nem tettem volna a helyetekben, nem tudjátok kivel van dolgotok: Én nem akárki vagyok, én egy harcos amazon vagyok. Ha tudnátok a nevem jelentését - Edit azt jelenti öröklött birok, harc, gazdag - akkor bele sem kezdtetek volna. Eleve vesztes háborúnak minek neki menni? De hát így jártatok! És én is! Igaz, hogy egy váramat megszereztétek örökre, de a csapatotok fejét már elveszítettétek. És most jöttök Ti a többiek, akik azt hiszitek, hogy majd megtelepedhettek bennem. Ott vagytok tudom mindenhol, de már nem sokáig. Csak idő kérdése, hogy a hadseregem összes ereje egybe gyűljön: és akkor aztán....

A Férjem szerint lelkileg azért visel meg ez a betegség, mert ezt a dolgot nem én irányítom. Hetekig gondolkodtam ezen. Igaz, ez igaz. Tehát erre két válasz lehetséges: vagy hagyom, hogy ezeknél a dögöknél legyen az irányítás  ..... vagy felveszem a kesztyűt és nagyon komoly ellentámadásba lépek.

Szerintetek melyiket választottam? 

Holnap atomtámadást indítunk a rákos sejtek ellen! Talán én is elveszítek egy-két erődöt, de biztosan veszni fog az ellenség is. Lesz más segéderőm is: vitaminok, táplálékkiegészítők és persze a legfontosabb: a családom.

Tehát az üzenetem vége a ráknak: pusztulj, amíg tudsz! Pusztulj, mert én addig nem nyugszom, míg írmagodat is ki nem írtották belőlem. Lesz hozzá egy komoly orvosi csapat, egy nagy család és rengeteg barát. Mi többen vagyunk, erősebbek vagyunk és okosabbak is!