Az 1. kezelés után

Hétfőn megkaptam az 1. kezelést. Gyilkos volt. Ezt elmondhatom. 12 órakor tették fel. Az ebédből csak a levesből ettem egy pár falatot. Gondoltam nem vagyok nagyon éhes, ha hánynom kell, akkor ne legyen tele a hasam. 

Az első adag egy 30 perces piros színű folyadék. Ez öli a gyorsan szaporodó  sejteket. Ettől fog elhullani a hajam. Le is folyt rendben. 

A második adag egy 2 órás átlátszó folyadék. Itt még oké voltam, aludtam is kicsit közben.

A harmadik is egy 2 órás cucc. Ekkor már nagyon éhes voltam. Hoztak vacsorára két briós meg mézet és vajat. Gondoltam, hogy eddig semmi gond nem volt, akkor nyugodtan ehetek egy kicsit. Úgyhogy az egyik briós elfogyasztottam a mézzel. Na és 1/2 6-kor elkezdtem szédülni. Kezdett fájni a fejem és akkor..... mint a vízfolyás elkezdtem hányni és ...... hazafelé is, otthon is. Gyakorlatilag 24 órán keresztül öklendeztem. Hiszen a gyomron majdnem üres volt. Elfáradt a gyomorszájam, a szám, a torkom és én magam is. És persze a frászt hoztam a családomra. Szegénykéim! Azt sem tudták hogyan tudnának segíteni.

Kedd estére egyeztettünk az onkológussal, a háziorvossal és hozzájutottunk egy ütős hányáscsillapító gyógyszerhez. Ez legalább annyit segített, hogy éjszaka tudtam aludni. Szerda délelőtt okés volt, kicsit tudtam mozogni is, a délután megint őrület lett.

Csütörtök reggel már hányingerrel keltem, a gyógyszereket mikor bevettem, mintha köveket ettem volna. Teljesen felteltem gyomorsavval, nincs étvágyam és elegem van mindenből. 

Karcsi délután kicsit megsétáltatott az udvaron. Most kicsit jobb. Már ettem két sajtos kenyeret. Talán helyrejövök. Remélem.