5. előtt

Itt az ideje, hogy átgondoljam, lesz-e egyáltalán 5. kezelés. 

Megtorpantam, azt hiszem igazán elegem lett. Elegem lett a sok hányásból, rosszullétből, csontfájdalomból, fejfájásból, ingerültségből. Elég!

A 4. nagyon megviselt, de erről már írtam. Most viszont nagyon gondolkodóba estem, hogy egyáltalán meddig vagyok még terhelhető. Szerintem én elértem a fizikai terhelhetőségem legszélső, legmélyebb határát. 

Megállapodást kötöttem magammal: pénteken még 1x leülök az onklógussal: ha tud változtatni, hogy jobban viseljem, akkor még egyet megpróbálok, ha nem, akkor most abbahagyom. Nem volt könnyű döntés, hiszen a tumormarker eredmények szerint szépen javulok, csökkent a vérben a marker szám. De ez nem azt jelenti, hogy annyira fel tudott volna lelkesíteni, hogy tovább tudjam csinálni segítség nélkül.

Kell valami ami csökkenti ezeket a rosszulléteket, mert sem fizikailag, sem lelkileg nem vagyok most olyan állapotban, hogy odatartsam a karom egy újabb adagért.

Vissza van még ez a hét, pihenhetek és gondolkodhatom. És ezt a döntés NEKEM kell meghoznom. 

Most mérlegelnem kell: folytassam a kezelést ezekkel a fájdalmakkal, vagy hagyjam abba azzal a kétséggel, hogy ha később újra felüti fejét a rák, akkor magamat okolom, hogy kezdhetem előlről.